Nekünk nincsenek gondjaink, problémáink.
Jó nekünk, ugye?
Viszont van egy csomó megoldásra váró feladatunk.
El sem képzelik, hogy ez a fajta megközelítés mennyit enyhít a vállunkra nehezedő feladatok súlyán.
Ha azt mondjuk probléma, gond, akkor az teherként nehezedik ránk és szép lassan belenyom minket a gödörbe. Egyre feszültebbek leszünk, míg végül felrobban minden, és a presszió (nyomás) alatt összeesünk. Erőnket veszítve árnyként, szárnyaszegett madárként, tétován, tehetetlenül, kiszolgáltatottan lézengünk csupán.
Érdekes, ha ugyanerre a gondokra, problémákra, megoldásra váró feladatként gondolunk, akkor óriási változás áll be.
Észre vette már, hogy amikor egy helyzetre megoldást keresett, akkor a megoldás egy-két napon belül meg is lett?
Ha Önnél is ez történt, akkor mi lenne ha ezek után az összes felmerülő akadályra így tekintene?
A tapasztalatunk az, hogy ilyen esetben az elménk nem egy defenzív, (depresszív) hanem egy offenzív üzemmódra kapcsol. Azaz elemez, az elemzés után pedig az összes emlékben keres-kutat és pár nap alatt előáll a legideálisabb megoldással.
Tehát passzív helyett aktív lesz.
A másik az, hogy a gondokat általában szégyelljük, hiszen ezzel a tehetetlenségünket, a gyengeségünket áruljuk el (legalább is azt hisszük), hogy ez gyengeség, pedig nem vagyunk sem mindentudók, sem mindenhatók, ha emberként gondolunk magunkra és ezt bevallani, hát nem egy jó érzés.
Ugyanakkor, ha van egy feladatunk, akkor akár még másokhoz is könnyedén fordulunk tanácsért.Valahogy így van egy dolog amire jelen pillanatban keresem megoldást....
Neked mi erről a véleményed?
Ezzel elkezdődik az információ gyűjtés, elemzés, mérlegelés folyamata. Pár nap és a probléma kipipálva. Mindez csak egy mondaton múlik. A másik az, hogy a problémák és inkább akadályoknak nevezném, mert amint elhatároz valamit, abban a pillanatban egy csomó ellenállásba ütközik. Azt szokták mondani, hogy tesztelnek. Ez is igaz, de valójában az akadályok a mi érdekeinket szolgálják. Nekünk segítenek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy sok időt töltsünk számunkra lényegtelen dolgokkal. Ezért megjelennek az akadályok. Amennyiben tényleg fontos számunkra az eredmény, akkor az összes előforduló gátat leküzdjük és győzünk.
Ha lényeges változást nem eredményez, nem annyira akarjuk, akkor a nehézségek láttán meghátrálunk és feladjuk. Ezzel a sors időt takarított meg nekünk, mivel a feladással egy időben új célokat tűzünk ki, esélyt adva, hogy más számunkra fontosabb dolgot megvalósíthassunk.
Áldja és ne szidja az akadályokat, mert azok Önért vannak.
Ezek is segítenek tisztázni, hogy mit is tartunk fontosnak az életünkben valójában.
Hogy érzi most gondjai, problémái , vagy megoldásra váró feladatai vannak?
Szeretettel,
Tisztelettel,
William
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése