Hogyan gondolsz a napi feladataidra?

    Gondok, problémák avagy másképpen megoldandó feladataink

Nekünk nincsenek gondjaink, problémáink.

 Jó nekünk, ugye? 

Viszont van egy csomó megoldásra váró feladatunk. 
 El sem képzelik, hogy ez a fajta megközelítés mennyit enyhít a vállunkra nehezedő feladatok súlyán. 

Ha azt mondjuk probléma, gond, akkor az teherként nehezedik ránk és szép lassan belenyom minket a gödörbe. Egyre feszültebbek leszünk, míg végül felrobban minden, és a presszió (nyomás) alatt összeesünk. Erőnket veszítve árnyként, szárnyaszegett madárként, tétován, tehetetlenül, kiszolgáltatottan lézengünk csupán.

Érdekes, ha ugyanerre a gondokra, problémákra, megoldásra váró feladatként gondolunk, akkor óriási változás áll be.

 Észre vette már, hogy amikor egy helyzetre megoldást keresett, akkor a megoldás egy-két napon belül meg is lett? 

Ha Önnél is ez történt, akkor mi lenne ha ezek után az összes felmerülő akadályra így tekintene?

A tapasztalatunk az, hogy ilyen esetben az elménk nem egy defenzív, (depresszív) hanem egy offenzív üzemmódra kapcsol. Azaz elemez, az elemzés után pedig az összes emlékben keres-kutat és pár nap alatt előáll a legideálisabb megoldással.

 Tehát passzív helyett aktív lesz. 

A másik az, hogy a gondokat általában szégyelljük, hiszen ezzel a tehetetlenségünket, a gyengeségünket áruljuk el (legalább is azt hisszük), hogy ez gyengeség, pedig nem vagyunk sem mindentudók, sem mindenhatók, ha emberként gondolunk magunkra és ezt bevallani, hát nem egy jó érzés.

Ugyanakkor, ha van egy feladatunk, akkor akár még másokhoz is könnyedén fordulunk tanácsért.Valahogy így van egy dolog amire jelen pillanatban keresem megoldást....

Neked mi erről a véleményed?

 Ezzel elkezdődik az információ gyűjtés, elemzés, mérlegelés folyamata. Pár nap és a probléma kipipálva. Mindez csak egy mondaton múlik. A másik az, hogy a problémák és inkább akadályoknak nevezném, mert amint elhatároz valamit, abban a pillanatban egy csomó ellenállásba ütközik. Azt szokták mondani, hogy tesztelnek. Ez is igaz, de valójában az akadályok a mi érdekeinket szolgálják. Nekünk segítenek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy sok időt töltsünk számunkra lényegtelen dolgokkal. Ezért megjelennek az akadályok. Amennyiben tényleg fontos számunkra az eredmény, akkor az összes előforduló gátat leküzdjük és győzünk. 

Ha lényeges változást nem eredményez, nem annyira akarjuk, akkor a nehézségek láttán meghátrálunk és feladjuk. Ezzel a sors időt takarított meg nekünk, mivel a feladással egy időben új célokat tűzünk ki, esélyt adva, hogy más számunkra fontosabb dolgot megvalósíthassunk.

Áldja és ne szidja az akadályokat, mert azok Önért vannak.

Ezek is segítenek tisztázni, hogy mit is tartunk fontosnak az életünkben valójában.

 Hogy érzi most gondjai, problémái , vagy megoldásra váró feladatai vannak?

Szeretettel,

Tisztelettel,

William

A belső tűz

             A belső tűz

Mindenkiben ég egy belső tűz, amelyet néha még magunknak is kissé szégyenlősen vallunk be. Ez a tűz maximálisan kielégíti azt az érzelmi vágyat, mely arra irányul, hogy elismerjenek, szeressenek és csodáljanak érte. 

 Szinte bármire hajlandóak vagyunk, hogy, ezt az érzést megkapjuk, valahogy így:  

 - nahát ezt nem is gondoltam rólad. 

Ezt éljük meg gyermekkorban a játékainkban. Hiszen gyerekfejjel bármit el tudunk és elmerünk képzelni magunkról. Még nem vagyunk szégyenlősek, nem érdekel mások véleménye, hiszen a
többi gyerek is ezt csinálja és a szülők is azt mondják: a gyerekek játszanak. Ez kísér el egész életünkben. Ezt keressük és próbáljuk elérni, megkapni. Ez az ami a művészeket egy életen át arra ösztönzi, hogy alkossanak.Újabb és újabb művekben próbálják meg kifejezni ezt az érzést.

 Ez az önkifejezés, megértetni a világgal, hogy kik vagyunk, és mi van bennünk függetlenül attól, hogy a világ miként reagál erre.

Az az ember aki a világ nemtetszésére elzárja magában ennek az érzésnek a külvilág felé történő megnyilvánulását, azaz csak úgy magának otthon magányosan, titokban éli meg mindezt, az tulajdonképpen meghátrált a bírálatok, ítélkezések súlya elől.

 Mindegy, hogy mit csinálsz mindig lesz bírálód, mert tükörbe néz s azt látja, ami ő valójában.

Mindig van olyan ember aki különböző okok miatt elítél, mert véleményt alkot.

Ezzel ne törődj, csak tedd azt amire a belső tüzed sarkall, s mindig légy Önmagad, hiszen így színes a világ.

"Tedd azt amit a szíved diktál, mert így tudsz kiteljesedni." 

Isten hozott és légy üdvözölve az emberek világában.

Szeretettel,

Tisztelettel:

William

Egy tettel, egy szóval vagy egy mosollyal szebbé tenni egy másik ember életét, csak egy pillanatra is?

  A megelégedettség

Ha megtalálja a munkájában ezt az érzést, hiszen minden tevékenység értékes és ezt az értéket felfedezi, akkor értelmet kap mindaz amit csinál, és már nem csupán egy pénzkereseti lehetőség, hanem egy másoknak segítő jó cselekedetté alakul át.Pl. vegyünk egy utcaseprőt aki tényleg azért indul el a munkahelyére, hogy tiszta legyen az a környék amit őrá bíztak.

Ön vagy én, hogy tekintünk erre az emberre, lenézzük csak azért mert nem kosztümben vagy öltönyben ül egy igazgatói irodában?

 Mégis milyen érzés az utcán úgy végig menni, nem arra figyelni, hogy esetleg mibe lépünk bele. Jó így közlekedni és közben bármire gondolni, elkalandozni és nem kutyaaknákra figyelni?

 Megérdemli ez az utcaseprő azt a tiszteletet, hogy a rábízott feladatot a lehető legjobban elvégezte? Szerintem igen. 

És teljesen mindegy, hogy Ön most milyen munkát végez. Ha nincs meg benne az elkötelezettség, hogy a maximumot nyújtsa, akkor az  utcaseprőnk több értéket teremt mint Ön. 

De nem fizetik meg akkor meg miért strapáljam magam? 

Először is Ön fogadta el az állást, és biztos, hogy elmondták mit kérnek, és mit adnak cserébe. Ha ez az alku Önnek megfelelt, akkor nem értem a panasz okát. Ha nem felel meg, akkor meg váltson. Ha mégis maradna akkor viszont keresse meg, hogy mindaz amit csinál ad-e, hozzájárul-e mások életének a megkönnyítéséhez,
vagy boldogságához. Ha igen akkor gondoljon arra, hogy ma is tettem egy kis jót másokért és ha a pénz nem is, de ez már megérte, hogy felkeltem. Ezt nevezik szolgálatnak. Rengetegen voltak az emberiség történelmében akik nagyon gazdagok voltak. Mégsem emlékszünk a nevükre. De ki emlékszik és tudja, hogy ki volt Széchenyi István, Kinizsi Pál, Teréz anya, Mahatma Gandhi,Martin Luther King és sorolhatnám. Ezek az emberek a gazdagságukról voltak híresek, vagy azért, mert hűen kitartotta és elkötelezték magukat az emberek vagy akár az egész emberiség szolgálatának ügyében.

 Egy anya amikor főz egy finom ebédet, nem ezt fejezi ki, nem azt mondja ezzel, hogy szeretlek benneteket, ezért megérdemlitek, hogy egyetek valami finomat, vagy a férfi aki megjavítja a zárat?

 Ez nem egy közösség szolgálata? 

Egy tettel, egy szóval vagy egy mosollyal szebbé tenni egy másik ember életét, csak egy pillanatra is? 

Ez mind a SZOLGÁLAT!

 
Természetesen ezt illik megköszönni, mint ahogy nekünk is örömet okoz, ha egy jó szóval elismerik mindazt amit tettünk. 

Szeretettel,

Tisztelettel:

William

Szeretetnyelv - Figyelmesség

 A figyelmesség (Szívességek)

A figyelmesség bizonyos szolgálatok megtétele, ami a szeretetünk kifejezése.

 Ez lehet szinte bármi.
 

Mosogatás, rendrakás, porszívózás, kocsimosás, fűnyírás, pelenkacsere, gyerekfürdetés, ebédfőzés  kutyasétáltatás szinte végtelen és változatos a tevékenységek köre.

A közös benne az, hogy megteszünk valamit a társunknak és ezzel fejezzük ki a szeretetünket.

 A figyelmesség esetén a partnerünk szereti ha az élete egy stabil, megszokott rendben halad. Ha ez a rend felborul ,akkor bizonytalanság és veszélyérzet keríti hatalmába. Azzal, hogy segítünk ezt a "rendet" fenntartani, fejezzük ki, hogy fontos a számunkra és ezért bármire hajlandóak vagyunk.Mint már említettük ezek nem hajmeresztő cselekedetek, hanem általában teljesen hétköznapi dolgok.

(Mégis sok esetben fennakadást okozhat, mivel a család amiben felnőttünk példaként szolgálhat arra nézve, hogy milyennek kell lennie egy anyának, vagy apának.Van egy sok éven át kondicionált beidegződés, ahogy a szüleink élték a házasélet hétköznapjait. Azt pedig mindenki tudja, hogy ha egy izmot tizenöt-húsz éven át naponta edzünk, akkor az nagyon megerősödik. Ezt a hozott családmodellt próbáljuk meg átvinni az új kapcsolatunkba.Viszont partnerünknek is van már egy kialakult,megerősödött ideája, hogy miként is kellene működnie a házasságnak.)
Ezt a kis kitérőt csak azért tettük, hogy mindenki számára világos legyen az, hogy a figyelmesség estén, előfordulhat olyan kérés ami korántsem egyezik a mi kialakított elképzelésünkkel. Pl: ha valaki egy kigyúrt igazi machos, akkor a gyerek pelenkacseréje nem biztos, hogy olyan kitüntető feladat. Ez akár még megalázónak is tűnhet. Ma már a férfi és a női tevékenységek közötti különbségek elhalványultak. Nincs éles választóvonal, hogy ez kifejezetten női- vagy férfimunka. Ezért nem az a kérdés, hogy mit, hanem az, hogy hajlandó vagyok-e érte és a szeretete megőrzéséért megtenni azt amit KÉR.
 

"A kérések irányt mutatnak a szeretetnek, de a követelések megszakítják a szeretet szabad áradását" 

A követelőzések, kritikák mint valószínű Önök is tudják nem vezetnek eredményre. Sőt éppen ellenkező
hatást érünk el. Ebből azután válaszcsapás, sértődöttség és háború keletkezik. A kérés ugyanakkor egy utalás arra, hogy mi az amivel kedveskedni lehet nekem. Ez egy jelzés a másik felé, és ha a társam
elég érett és szeret, akkor megteszi. Persze zsarolással, követelőzéssel is ki lehet csikarni. De "nem akarásnak nyögés a vége" mivel ez már kényszer azaz rabszolgamunka. Ebben pedig semmi szeretet érzés nincs, inkább a kihasználás, eszköznek, tárgynak tekintés. Megsemmisítjük mindazt az
egymáshoz tartozás, egy csapat vagyunk, egyenlő partnerek érzést, ami az alapja egy kiegyensúlyozott,
harmonikus kapcsolatnak. Helyette a főnök-beosztott, felsőbbrendű-alsóbbrendű, értékes-értéktelen,
megalázó-megalázott viszony kap helyet, és ez előbb vagy utóbb, de biztos, hogy lázadáshoz és elváláshoz vezet.

"A mások általi kihasználás vagy manipulálás MEGENGEDÉSE nem azonos a szeretettel. Inkább ELÁRULÁSA annak a személynek,akinek ezt MEGENGEDJÜK. Lehetőséget TEREMTÜNK ugyanis számára, hogy embertelen szokásokat alakítson ki magának."

Ezzel a megengedéssel teremtünk házi zsarnokot. Ezt a mentalitást veszi fel, és egyre több helyen
alkalmazza. Arrogánssá válik és a környezete előbb-utóbb kitaszítja. A mi engedékenységünk segített
abban, hogy az élete így alakuljon.

 Akkor mi vagyunk a hibásak?

Nem.

 Hiszen ennek az úrhatnám szemléletnek a csírája már benne volt, mi csak gondoztuk, tápláltuk, kineveltük.Ha a szeretetérzés csak egyirányú, akkor az a kapcsolat vesztésre áll.

Valamit megtenni a másikért egyszerű?

Persze, az, csak nem biztos, hogy könnyű.

Azt eldönteni, hogy szeretem és ezért megteszem, ez egyszerű, de, hogy könnyen fog-e menni amit meg kell tennem, az már más dolog.

Szeretettel,

Tisztelettel:

William

Az élet, Itt és Most!

    

  Az élet, Itt és Most!

Ez az egy életem van, Most jelenleg ebben a testben.

Miért?

 - Ha valaki ateista akkor számára ez egyértelmű.

 - Ha valaki hisz istenben vagy valami magasabb intelligenciában és egy isten létezik csak, (pl: keresztény) akkor megint, csak egy élet létezik.

 - Ha a reinkarnáció létezik, akkor is csak egy élet van.

Hiszen a következő inkarnáció, egy másik testben már máshol, más genetikai adottságokkal , más családban, más életkörülmények között és teljesen új én tudattal.

Még az sem biztos, hogy fiú vagy lány lesz.

 Önnek, nekünk csak ez az egy életünk van.

Ráadásul van Önnek autója,háza,nyaralója vagy bármi egyéb vagyontárgya?

Mert szerintem nincs.

Amikor megszületett milyen vagyona volt?
 

Hozott bármit is erre a világra?

Ahogy anyukám elmesélte csupaszon születtem, és a gyerekeim is.Nem hozunk és nem viszünk magunkkal semmit. Mindenki és minden amink csak van, csak addig létezik, amíg mi is létezünk. Ezért nincs értelme a felhalmozott vagyonnak.
A sírban már nem sok mindent kezdünk vele.

Mindenünk kölcsönben van nálunk, addig míg élünk.
Ezért hát élvezze az életét.

Arra való, hogy gyűjtse az élményeket, ezzel lelkét gazdagítván.

Hozzon ki mindent amit csak lehet. PADLÓGÁZ!!!!!!!!

Ez nem azt jelenti,hogy akkor felelőtlenül, fejetlenül neki az életnek, hajrá buli van.

Pont ellenkezőleg.

Minden lépését felelősségteljesen, átgondoltan, szeretet jegyében tegye.

"A sikeres embert a sikertelentől az különbözteti meg, hogy a sikeres ember eredmény-
orientált, a sikertelen pedig tevékenység orientált."

(Jim Dornan)

Szeretettel,

Tisztelettel:

William

Szeretetnyelv - Ajándékozás

   Az ajándékozás

Ez a szeretetnyelv már az ősidőkben is megnyilvánult. Ha egy törzsfőnők vagy varázsló elé kívántunk járulni, akkor vittünk valamilyen ajándékot a jó szándék jeleként. Ez a jó szándék vagy szeretetkifejezés van jelen az ünnepekkor is amikor az ünnepeltet meglepjük valamivel. Az értéke általában nem számít.

 A fontos, hogy gondoltunk a másikra, és ezzel a gesztussal fejezzük ki a szeretetünket.

"Az ajándék a szeretet vizuális szimbóluma."

A házasságkötés alkalmával a gyűrűk azok, a melyek szimbólumként, ajándékként kifejezik az egymás iránti szeretetünket. Persze nem mindenki hord jegygyűrűt. Ez azért van mert neki nem az ajándékozás a szeretetnyelve. Ez a legkönnyebben megtanulható nyelv. Nem kell más, mint egy kicsit az emlékeinkben kutatni, hogy minek is örült annyira. Mi az, vagy mik azok, amiket büszkén mutogatott mondván - "ezt az Én Drágámtól kaptam".

Ez a tárgyi ajándékozás.

"Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely néha szebben beszél, mint a legszerelmesebb tárgyi 
adomány. Ez az amit (Gary) az önmagunk odaajándékozásának vagy a jelenlét ajándékának nevez.

Ha jelen vagyunk, amikor a házastársunknak szüksége van ránk, akkor az nagyon sokat mond azoknak, (válságos helyzetben a fizikai jelenlét a leghatásosabb ajándék) akiknek a szeretetanyanyelve a kapott ajándék."

"A szeretet-szerelem legbensőbb lényege az (oda)adásra való lelki-szellemi ráhangolódás.

Mind az öt szeretetnyelv azt kívánja tőlünk, hogy ADJUNK a házastársunknak,de egyesek számára a kapott ajándék, a szeretet látható jelképe a legérthetőbb és a legjobban "hallható" nyelvezet."

Szeretettel,

William

Szeretetnyelv - Az igazi együttlét

Kedvesek!

 Az igazi együttlét...

Hallotta már azt a mondatot valakitől,hogy "gondos,figyelmes...stb. CSAK MÁR RÁM NEM JUT IDEJE?

Ha igen, akkor pont ez a szeretetnyelve. 

Az igazi együttlétnek az a lényege,hogy együtt vagyunk,

együtt csinálunk valamit,és nem a tevékenység a fontos,hanem az egymáshoz tartozás érzése.

Lehet ez egy séta,kerti munka,valamilyen játék,sport nem a tevékenység a fontos,hanem az összetartozás.

"Az igazi együttlét legfontosabb eleme az egymáshoz tartozás.

 Nem a közelségről van itt szó"hanem"Az egymáshoz tartozás lényege az egymásra koncentráló figyelem."

Ha legközelebb beugrik egy étterembe enni, nézzen körül és látni fogja,hogy kik azok akik csak enni jöttek,és kik azok akik össze is tartoznak,azaz szerelmesek egymásba. Nem kell sasszemnek lenni ahhoz,hogy észre vegye a szerelmeseknek nem számít a külvilág csak egymással vannak elfoglalva,míg az "átlagpárok" alig szólnak egymáshoz,inkább csak nézelődnek,vagy a telefonjukkal

babrálnak,egyszóval mindennel foglalkoznak csak a társukkal nem.Ők tényleg enni mentek.

A szerelmesek számára csak Ő van.A hely,a közeg nem számít. A lényeg,hogy vele lehet, és az idő összes pillanatát csak vele akarja megosztani,átélni.Kit érdekel az ennivaló vagy a mozifilm.

Végre itt van,láthatom,simogathatom,érzem az illatát,szóval az összes érzékszervem rá koncentrál.

Az igazi együttlét egyik dialektusa az"igazi tevékenységformák".

Ez nem más mint együtt csinálni valamit,bármit.
Ez lehet séta,kirándulás,mozizás,zenehallgatás,kertészkedés,közös vásárlás...Itt a hangsúly azon van,hogy együtt vagyunk,és együtt csinálunk valamit.Nem számít,hogy mit,hanem az,hogy miért tesszük.Az egyikünk imád kertészkedni, míg a másik, városi ember lévén  földet csak a természetfilmekben látott.Mégis,ha neki áll kertészkedni,ezt a másik fél úgy értékeli,hogy bár városi, mégis hajlandó velem lenni és palántázni,tehát szeret engem.Lehet,hogy a városi emberünk soha nem lesz jó a növénytermesztésben,

de ez nem számít.

Ami a fontos,hogy azért teszi mert szeret.

"Az igazi tevékenységformák egyik mellékterméke a kellemes emlékek gyűjteménye,amely a

későbbi években is tartalmasabbá teszi az életünket."

A másik az igazi beszélgetés.

Nem keverendő össze a pár kedves szóval. Míg a pár kedves szónál a beszéden van a hangsúly,addig az igazi beszélgetés esetén a hallgatáson.Méghozzá az odafigyelő,empatikus hallgatása lényeg.Ilyen esetben biztos hallott már olyat,hogy az én társam soha nem beszélget velem.

Miért ő a néma Levente?  

Dehogy,csupán arról van szó,hogy nem az igazi beszélgetés

szeretetnyelv formájában történik a párbeszéd.

Tehát ha a hallgatás a lényeg akkor milyennek is kellene ennek lennie?

A másik csak el akarja mondani a vele történt eseményeket,érzéseket egy olyan személynek ,aki szereti őt és ezért hajlandó figyelmesen végig hallgatni,esetleg részről-részre pár szóban összefoglalni,(ha jól érzem akkor ez téged úgy érintett,hogy fájt,rosszul esett vagy éppen felvidított.... az érzem szónak van ebben az esetben létjogosultsága,mert az értem szó a megértésre, az érzem szó az

empatikus átérzésre,érzelmekre vonatkozik) Tehát ez esetben tegyen félre mindent és teljes figyelmét szentelje a párjának. Azzal,hogy ezt megteszi,biztosítja a szeretetéről,hiszen rászánta ezt az időt az életéből.Végig hallgatva az eseményeket, együttérzéséről(empátia) biztosítva, társa

szeretve érzi magát,hiszen van valaki aki figyel rá, meghallgatja.

"Sokan vagyunk akikbe azt nevelték bele,hogy elemezzük a problémákat és kreáljunk megoldásokat.

Csak közben elfelejtjük,hogy a házasság egy emberi kapcsolat,nem pedig egy megvalósítandó

projekt vagy megoldandó probléma." 

Szeretettel,

Tisztelettel,

William